Idézet Bender professzor Gyermekláb, gyermekcipő című könyvéből:

"A két lábon járás, a felegyenesedett testtartás jelentős terhet ró az
apró gyereklábakra.
Ha kezdettől fogva egészséges cipőbe bújtatjuk a 
kicsiket, jó eséllyel megelőzhetjük a lúdtalpat és az ebből fakadó
panaszokat.

 Látszólag hatalmas a cipőválaszték, akár gyereknek, akár felnőttnek keresünk megfelelő lábbelit. Azonban az egészség és a minőség szempontjai sajnos csak ritkán egyeznek a legújabb divat jellemzőivel, s bizony  előfordul, hogy igen sok pénzt költünk olyan darabokra, amelyeket valójában sosem lenne szabad hordani.
Magyarországon feleannyi az egy főre eső új cipőbeszerzés évente, mint Csehországban, a nyugati országokhoz képest ennél is sokkal nagyobb a lemaradásunk. Csehországban három 
ortopédiai szűrést végeznek minden gyereknél, nálunk kizárólag a csecsemőkori csípőszűrés valósult meg, lúdtalpszűrésre csak elvétve kerül sor egy-egy iskolában-óvodában. Tekintve, hogy a lábfej kóros mozgásai egy idő múlva kóros elváltozásokat eredményeznek, ezek pedig gerincbántalmak, láb- és izomfájdalmak egész sorát vonzzák magukkal, sokkal több figyelmet kellene szentelnünk a megelőzésnek.

 Mezítláb vagy cipőcskében?

 Más a gyerek járása, más a felnőtté, és más az öregemberé. A kicsik első 
lépései talán leginkább a hátsó lábaira álló medve vagy majom 
próbálkozásához hasonlítanak: szabályos lépések helyett sajátos, 
bizonytalan ügetést láthatunk a kis totyogóknál. Lábacskáik enyhe 
talphajlításban, kissé kifelé fordulva állnak. Ha a kisgyerek időnek 
előtte megterheli a lábát, akkor megfeszített, befelé forduló helyzetbe 
kerül. Ezért ne jártassuk kézen fogva, amíg ő magától nem képes erre a 
mozgásformára! Ha már elkezdett önállóan lépegetni, ne tegyük próbára túl korán újonnan szerzett képességét. Ebben az időszakban nem szabad járásra kényszeríteni! Ha sírdogálva kéri, hogy vegyük fel, csupán azt jelzi, hogy teljesítőképessége határára ért, nem a lustaság beszél belőle. Ha már nehéz cipelni a kis sózsákot, inkább vigyünk magunkkal babakocsit. Aztán apránként megszokja a járást, eltűnnek talpacskáiról a zsírpárnák, állandósul a haránt- és hosszboltozat formája. Amíg nem tesszük ki a padlóra a kisgyereket, ne adjunk rá cipőt. Természetes felületeken később sem kell cipőbe bújtatnunk. Egészséges, ha fűben, kavicson, homokban, földes talajon mezítláb jár, mert az apró egyenetlenségek miatt nem terül szét a láb. A kemény, sima felülettel másképp áll a helyzet: a láb szétterül, ezért befelé fordul a sarok. Különösen súlyos ez a probléma 
akkor, ha a gyerek túlsúlyos, hiszen még nagyobb a teher, amit cipelni 
kell. Gyakori, hogy a szülők összetévesztik a talp boltozatait kitöltő 
zsírpárnát a boltozatok lesüllyedésével. A totyogni kezdő gyereknél a 
hosszanti boltozat hiánya eleinte rendszerint normális, hiszen a boltozat 
az izmok fejlődésével párhuzamosan, az izommunka hatására alakul ki.
 Ha a kisgyerek mozgásszerveivel valamilyen probléma adódik, az ortopéd klinikák szakrendeléseihez fordulhatunk.

 A veleszületett vagy szerzett lúdtalp megállapítása és a gyógyításához 
szükséges speciális betétes cipő rendelése gyermekortopéd szakorvos 
feladata.

Milyen a jó gyerekcipő?

 1. Kéregrész

 A legfontosabb, hogy hat éven aluli gyerekre ne adjunk olyan papucsot, 
szandált, aminek hátul nincs kérge. Az egészséges lábbelinek ugyanis az 
egyik feladata az, hogy egyenesen tartsa a sarkat. Ez megoldható például 
úgy, hogy a cipő belső részén a sarok körülbelül fél centivel vastagabb, 
ez az úgynevezett supináló sarok. A másik lehetőség a sarokfogó, mely 
egyenes vagy kissé kifelé dőlő, s ezt egészíti ki az előre vezetett
kéregrész.

 2. Középrész

 Kifejezetten káros a gyerekcipőbe eleve beépített magas lúdtalpbetét használata. (Pl. Siesta!!!)
Ez nem tévesztendő össze az úgynevezett lágyékbetéttel, mely a sarok és a bütyökrész között ívelő, két végén támaszkodó, rugalmas híd. Ez ugyanis a beépített lúdtalpbetéttel ellentétben nem emeli a hosszboltozatot. (Ha emelné, akkor a hosszboltozatot tartó izomzat gyengülne, hiszen nem kellene dolgoznia. Szintén nem minősülnek beépített betétnek a plasztikus talpbélések és ujjkapaszkodók sem.

3. Előrész

Fontos, hogy a cipő orra kellő mozgásteret biztosítson a lábujjaknak. A 
belső rész ennek érdekében legyen egyenes, kellően magas.
A szandálok belső hossza legalább fél, a cipőcskéké egy centiméterrel hosszabb, mint a gyerek lába.

4. Talp

 Akkor jó, ha könnyű és hajlékony, nem csúszik a legkülönfélébb felületeken sem. A vastag talpú, nehéz cipők talán tartósabbak, de balesetveszélyesek lehetnek.

5. Alapanyag

A gyerekek lába erősen izzad (óránként 0,5 -1 gramm izzadsággal kell 
számolni), ezért ügyeljünk a természetes alapanyagokra! Mivel a talp 
műanyagból készül, különösen fontos, hogy a talpbélés és a belső borítás textil vagy valódi bőr legyen, a felsőrész pedig szintén valódi bőr, ideális esetben borjúboksz, nubuk vagy sevró. Ez utóbbi sajnos olyan drága alapanyag, hogy legfeljebb drága női divatcipők készülnek belőle. Jól beválik a gerontex is, mely jól szellőző, ugyanakkor vízgőztaszító anyag.

 Széltében is, hosszában is

 Jó volna, ha az apró cipőknek nem csupán a hosszát, hanem szélességét is gyerekünk lábmérete alapján választhatnánk meg. Ehhez egyelőre valamelyik nyugati országba kell utaznunk vásárolni, mert hazai boltokban még a külföldi márkáknak is csak elvétve találhatjuk meg valamennyi méretváltozatát.
(Egyébként a méretet jelző szám mellett kellene keresnünk 
azt a betűt, ami a szélességet jelöli: S = keskeny, M = közepes W = 
széles).
A megfelelő nagyság kiválasztásakor segítségünkre lehet a
cipőboltokban a vevők rendelkezésére álló mérőkészülék. /Itt a honlapon pedig a pontos talpmérés megtalálható a Mérettáblázatoknál. -->/

Soha ne vásároljunk cipőt próba, illetve előzetes talpmérés nélkül!
Igaz, az a néhány gyerekcipőbolt 
többnyire kicsi, szűkös, nincs bennük kellő számú ülőalkalmatosság, ezért egy-egy ilyen akció igazi erőpróba a szülők és a kicsik számára egyaránt.
/Házhoz jövő cipőcske, otthoni környezetben próbálva azért egészen más, ugye?/

Adjuk rá a gyerekre a cipőcskéket 
ennek ellenére, s kérjük meg, tegyen benne néhány lépést, lehetőleg tiszta felületen. Így láthatjuk csak, hogy valóban kényelmes-e a mérete alapján megfelelőnek tűnő lábbeli.

Időzítsük a bolti vásárlást hétköznap délelőttre, így talán gyorsabban túlesünk rajta. /?/

 Lábtorna

Ha már ügyesen jár a kisgyerek, elkezdhetjük a rendszeres otthoni 
lábtornát! Felnőtteknek is csak javára válik. Eredményt csak akkor 
várjunk, ha valóban naponta végezzük.

 * Mutassuk be a kicsinek az óriásjárást. Lábujjhegyen, magastartásba 
nyújtott kézzel utánozzuk az óriásokat.
 * Utána járkáljunk néhány kört külső talpélünkön.
 * Üljünk le a földre, és körözzünk lábfejünkkel néhányszor.
 * Szórjunk szét kisebb tárgyakat a szőnyegen, és próbáljuk lábujjainkkal 
megragadni, és az odakészített dobozba tenni. Ebben nagyon ügyesek szoktak 
lenni a kicsik.
 * A lábujjak lazításáról se feledkezzünk el: lábujjhegyen állás, járás, 
váltakozva sarokállással.

 Írásunk szaktanácsadója Dr. Bender György ortopédsebész professzor,
nyugalmazott egyetemi tanár.

Nos nekem ez a "bibliám"  cipő vásárláskor:-)

Köszönöm hogy elolvastál, remélem hasznosnak találtad az itt leírtakat.